Gyógyultak történetei

1994-ben vizsgáltam egy igen súlyos szívbetegségben szenvedő férfit. Széles körű rokonsága 1993. szilveszterén együtt ünnepelt vele, azzal a mottóval, hogy talán utoljára találkoznak. De Isten tervei kikutathatatlanok... Márciusban egy közeli városban tartottam esténként előadást, napközben a betegekkel beszélgettem, s ő is itt keresett meg.

Zárójelentésén ez állt: Coronarographia. A medialis artéria anterior descendeshez közel eső oldalába elzáródott, retrográd telődik. A marginalis típusú oldalág szűkülete kissé progrediált, közel significans. A nondomináns circumflexuson distalisan excentrikus 50 %-nál nagyobb szűkület alakult ki, és 50 %-nál nagyobb szűkület látható a jobb coronarián is a középső harmadban, de ez részben spasmus lehet...Gilemal-adagját megemelve vércukorértékei kielégítők. 1993. okt. 21.

Május 25-én jöttek el kontrollra hozzám, s elmondták tapasztalataikat."Minden kezelést pontosan, naponta végeztünk, fürdőket, teákat, az étkezési tanácsokat is. Két és fél hét múlva kezdte jobban érezni magát. Másfél hét után kezdte elhagyni a gyógyszereket, a harmadik héten a "szívtapaszt is levette." Közérzete egyre jobb lett, s az erőnléte is egyre fokozódott, levegője mindig több lett, szaporodott. Öt hét után a második emeletre megállás nélkül fel tudott menni, nem fulladt."

Majd augusztusban:"A tanácsolt, csökkentett terápiákat pontosan végeztük. A közérzetem egyre jobban javul, az erőnlétem normális állapotra visszatért. Szédülésem merevgörcseim, rosszulléteim, fulladásérzetem abszolút nincsenek. Semmiféle gyógyszert, inzulint nem szedek, nem alkalmazok. Térdfájás-ropogás, szív- és vércukor panaszaim teljesen megszűntek. A Gilemál-t is elhagytam. (21 vércukorszintje is volt.)

1994. októberében a pusztaszabolcsi "Híradó"-ba írt cikkét így fejezi be:
"Azóta sincs semminemű panaszom, pedig folyamatosan ellenőrzöm a vércukorszintemet. Csak azt tudom ajánlani betegtársaimnak, ha igazán betegek és meg akarnak gyógyulni, keressék fel Katalint. De csak akkor, ha akaraterejük, kitartásuk és hitük van..."