A Húsvét lelki értéke
Több héttel húsvét előtt naponta halljuk a „böjt” szót, ki mitől tartja magát távol. Természetesen ahogy a nevében van, inkább ez az önmegtagadás a "hús"-ra vonatkozik, mivel a nevében is benne van, hús-vét, tehát vétkezés húst enni.
Többször hallottam imádkozni a "stációt", ami mind Jézus
szenvedéseinek, fájdalmának megélését, átélését, mondja el, tehát miért
is halt meg? Olvassunk egy- két igét a Szent Bibliából:"Ki a mi
bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért."
(Róma 4,25.) Ugyanitt a 6,23-ban ezt olvassuk: "Mert a bűn zsoldja a halál."
Gyermekkoromtól
sokszor elgondolkoztam azon, míly sokat beszélünk Jézus haláláról,
de arról is elmélkedjünk, amint a földi életének minden napjában
csodálatos szeretetét mutatja érettünk: Olvassuk csak: "Hanem önmagát
megűresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És
mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát,
engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig." Mitől
üresítette meg magát Jézus? A csodálatos mennyei otthonától, az Atya
Isten közelségétől, az angyalok hódolatától, a csodálatos mennyei
tiszta légkörtől...stb.
Több évvel ezelőtt egyik városban tartott
előadás-sorozatomban döbbentem tapasztaltam, hogy sokan ma Jézus
életét, csak Mária által való megszületésétől ismerik, s nem tudják, s
talán nem is hiszik, ami írva van Pál apostol által a Kolosségeliekhez
írt levelében: "A ki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek
előtte született; Mert Ő benne teremtetett minden, a mi van a
mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek,
akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő
általa és Ő reá nézve teremtettek."
De térjünk vissza a
húsvéthoz: Másik csodálatos szöveg : "Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a
ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál
elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az
Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált. Az Ó-szövetségi
történetekben olvashatjuk, hogy a Papok minden nap hintették a bűnt
elkövető ember által hozott állat vérét a szentek szentje felé, de
Jézusról azt olvashatjuk: "Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő
javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált,
azaz nem e világból való sátoron keresztül, És nem bakok és tulkok
vére által, hanem az Ő tulajdon vére által ment be egyszer
mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve. "
Mily
csodálatos szeretet, felénk, gyarló bűnös ember felé: Az Ő tulajdon
vérét bemutatva jár közbe a hatalmas Istennél mindenkiért, akik :
"Ennekokáért ő mindenképpen idvezítheti is azokat, a kik ő általa
járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök."Ugyanezt
olvashatjuk a Timótheus levelében is : "Mert egy az Isten, egy a
közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus. Aki
adta önmagát váltságul mindenekért, mint tanúbizonyság a maga
idejében."
"Mert vérontás nélkül nincs bűnbocsánat."
Arról
elmélkedjünk e napokban, s az év többi napjaiban is. A hatalmas
Isten, Jézus Krisztus által - ha hozzá járulunk, bűnbánatot
tartunk, bűnbocsánatot kérünk - kiontott vére által bűnbocsánatot
nyerhetünk. Mely bűneinkért?
"Ha megvalljuk büneinket, hű és igaz,
hogy megbocsássa bűeinket és megtisztitson minket minden hamisságtól."
I.Ján.1,9. Hogy ír ezzel kapcsolatban bölcs Salamon: " A ki elfedezi az
Ő vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja,
irgalmasságot nyer."
Megvallani, naponta imádkozni, de tovább úgy
élni, amint eddig éltünk? - igy nyerhetünk bűnbocsánatot? Olvassuk el
ezt a csodálatos verset:
Betkó András verse
„Uram, nem, az nem lehet, hogy én megtagadjalak !
A többiek tán megtehetik, ha életük kedvesebb nekik,
ők mind elfuthatnak, de én, Péter, a Kőszikla,
én el nem hagylak!”
„Péter, Péter !
Ha víz alámossa, hullám ha csapdossa,
megrendül, meginog még a kőszikla is !
Zúg felénk áradat, gonoszság tengere,
s ha küzdesz is vele, mégis majd elragad….
Bizony mondom néked, ezen az éjjelen
háromszor megtagadsz!
Engemet, Uradat, háromszor megtagadsz.”
„Ó, Uram, hogy lehetne az?
Veled jártam hűségesen, voltam a dicsőség hegyén,
voltam örvénylő vizeken, mindenütt, hová vezettél,
mindenütt, hová küldöttél; Uram, hogy lehetne hát az,
hogy most elhagyjalak, hogy megtagadjalak ?
Nem, nem, ez nem lehet ! Börtönbe, halálra,
Uram, veled megyek !”
És jött Júdás, Jézust elfogták.
A tanítványok elszéledtek,
De ott, messze a csoport mögött,
a pálma, s olajfák között egy férfi jő.
Megismerjük az éji homályban: Péter ő.
„Ó, a gyávák ! Hogy elszéledtek mind!
Mikor jött a sereg, mind remegett !
Védelmére kardot egyedül én rántottam,
s most is ím itt vagyok egyedül.
De amint mondottam, én el nem hagyom,
én követem, akár börtönbe,
akár a halálba, végig követem !”
A főpap udvarán összegyűlt a tanács
Jézust elítélni.
S ímé, ott hátul, szolgák tűzénél
Péter is melegszik, s amint a többiek,
szemüket rászegzik,
szíve zakatol már, és kezd félni.
„Jaj, ha megismernek, hogy Jézussal jártam,
jaj, ha megtudják, hogy tanítványként
Őt szolgáltam !
Miért is jöttem? A Mesterrel,
a többieknél jobban miért is törődtem?
Most elfoghatnak, s Jézus nem segíthet,
hiszen Ő is fogoly !
Ennyi ellenség közt jaj, ha megismernek!”
És megismerték. Háromszor megismerték.
S ő háromszor megtagadta Urát és Mesterét…
Ekkor néz rá Jézus, Szemük találkozik,
S Péter, a megingott szikla kirohan a házból
keservesen sírva….
A Főpapudvarán, Jézust ítélők közt
mi is sokszor vagyunk,
meghúzódunk gyáván a bűn szolgáinak
barátság-tüzénél, s félve hallgatunk.
Jézust gúnyolja, megkötözi,
halálra ítéli a világ serege.
Egy rész keresztre szegezi, durván kivégezi,
más meg koporsóba zárja, templom-koporsóba,
Mi látjuk, érezzük: szólni kellene, tenni kellene,
s mégis hallgatunk, veszteg maradunk.
s nem háromszor, de százszor is
megtagadjuk a Mestert,
mert félünk, hogy szavunkért ránk támad a világ,
s ellök bennünket baráti tüzétől,
s kidob udvarából.
A Mester csak néz minket, s óh e tekintet
vádoljon, intsen engem is, téged is, s hűtlenségünkért,
Krisztustagadásért,
szökjön arcunkba szégyennek pírja;
marjon és égessen,
s Péter könnyeivel sírjunk keservesen!….
Péter
megtagadta Úrát.... könnyeket sírhatunk e gyönyörű vers szavain, ami
mély gondolatokra kell inditson bennünket.Pl: Mi mivel tagadjuk meg
hasonlóan nap mint nap Krisztust: E.G.White Jézus élete c. könyvében
ezt olvashatjuk:
"Aki vallást akar tenni Krisztusról, abban
Krisztusnak kell lakoznia. Nem adhat olyasmit, amit nem kapott. A
tanitványok folyékonyan mondhatják a tantételeket, ismételhetik magának
Krisztusnak a szavait, ám, ha nincs bennük krisztusi gyöngédség és
szeretet, nem tesznek vallást Róla. A Krisztus lelkületével ellentétes
lelkület megtagadja Őt, bármi legyen is a hitvallás. Az ember
megtagadhatja Krisztust rágalmazás, bolond beszéd által, hazug,
rosszindulatú szavakkal. Megtagadhatja, ha kitér az élet terhei elől,
vagy bűnös örömöket keres. Megtagadhatja a világhoz való
alkalmazkodással, udvairatlan viselkedéssel, saját véleményének
dédelgetésével, önigazultsággal, kételyek ápolgatásával, bajkeveréssel,
sötétségben lakozással. Mindenek által kinyilvánítja, hogy Krisztus
nincs benne. "Aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt
az én ennyei Atyám előtt"- mondja Ö. (Mt. 10,33.) 296. oldal.
Hiszem, hogy naponta, szinte percenként kell vigyáznunk, hogy ne tagadjuk meg Krisztusunkat, mint Péter. Ilyen
kisértésekkel
vagyunk körülvéve állandóan, de ha Tőle, aki értünk "megizlelte a
halált" - erőt kérünk, győzhetünk e kisértések felett. Jézus földi
életében egy törvénytudó ezt a kérdést tette fel Neki: "Mester,
melyik a nagy parancsolat a törvényben? Jézus pedig monda néki: Szeresd
az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes
elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ
az egész törvény és a próféták." Máté 22,36-40. Tehát láthatjuk,
hogy a Mózes által leírt, de Isten ujjával a kőtáblára írt tíz
parancsolat örökérvényű, hiszen az első négy parancsolatra utal itt
Jézus - az "első parancsolattal", s a többi hatra utal a "második "
parancsolattal. Galatabeliekhez írt levélben ezt olvassuk: „Mikor pedig
eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, a ki
asszonytól lett, a ki törvény alatt lett, Hogy a törvény alatt levőket
megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.” Gal. 4, 4-5. S mikor Ö kimondotta
a keresztfán: "Elvégeztetett", s a templom kárpitja ketté hasadt,
(Máté 27,51) bemutatja, hogy a földi Ceremoniális törvényre már
nincs szükség, mert az igazi bárány - Jézus Krisztus - megáldoztatott, s
erre utal Pál apostol mikor írja : "eltette az útból, odaszegezvén azt
a keresztfára". ( a ceremóniális törvényt.)Kolossé 2,14.
Olvashatjuk,
hogy mindennapi bűneinkkel mi magunk is naponta "keresztre"
feszítjük Krisztust, ezért naponta legyünk résen, hogy az ősellenség
ne tudjon bennünket eltéríteni a szent Bibliában tanácsolt helyes
élettől s ,azzal fejezzük ki naponta Jézus iránt, a ki érettünk
feláldozta életét, szeretetünket, hogy mi is egy szívből jövő
szeretetteljes engedelmes életet éljünk Iránta, s ezáltal
embertársaink iránt is.
Örömmel mondjuk Péter apostollal együtt:
„Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg
a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekől; Hanem drága véren, mint
hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén, Aki eleve volt ugyan
rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén, ti
érettetek, Akik ő általa hisztek Istenben, a ki feltámasztotta őt a
halálból és dicsőséget adott néki; hogy a ti hitetek reménység is legyen
Istenben.” I.Pét. 1, 18-21.
Hogyan élt Péter később: A názáreti
Jézust, mint az emberiség Üdvözítőjét állandóan magasztalta, saját
életét a Mester munkájának fegyelme alá vetette.. Élete végén Néró
császár elrendelte bebörtönzését, majd megkorbácsolásra és keresztre
feszítésre ítélték...Azt érezte, hogy néki, aki Urát megtagadta, túl
nagy megtiszteltetés ugyanolyan müdon meghalnia, mint ahogy Mestere halt
meg. Utolsó kegyként azt kérte hóhéraitól, hogy fejjel lefelé szegezzék
a keresztre. Ezt a kérését teljesítették, így halt meg Péter, a nagy
apostol. Ap.T. 354.o. Láthatjuk, hogy ő szívből megbánta bűnét.
Milyen
ünnep nekünk a Húsvét? Egy reménységgel teli öröm ünnep, szívünk telve
kell legyen hálával, örömmel, hogy az ő értünk folyt vére által a
megbánt, s elhagyott büneinket eltörli, s ezáltal részünkre „örök
idvesség szerzője lett.” Ö megigérte tanítványainak: Elmegyek és helyet
készítek néktek, s …. ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy a
hol én vagyok, ti is ott legyetek.” Ján. 14, 2-3.
Ezt kívánja Szeretettel:
06-25-272-893.