Bemutatkozás
Könyveim
Árak és engedmények
Család-barát magazin
Gyógyultak történetei
Lelki táplálékok


Természet Könyve

"Est pabulum animorum contemplatio naturae. (Cicero) -
A lélek számára felüdülés a természet szemlélése.

"Az a teremtő energia, amely létrehozta a világokat, Isten szavában van. .. A természet könyve és az írott Ige fényt árasztanak egymásra. Mivel a természet könyve és a kinyilatkoztatás könyve ugyanannak a mesteri elmének pecsétjét viseli magán, így csak egymással összhangban szólhatnak.
"Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott" Zsoltárok 33, 9. Milyen ellentétben állnak egymással a különböző tudósok által hirdetett elméletek! Mindezt tekintetbe véve, azért az elméletért, hogy az egysejtűektől, a puhatestűektől és farkatlan majmoktól származtassuk magunkat, elvessük-e a Szentírásnak azt az állítását, amely egyszerűségében is monumentális:" Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt..." (1.Móz.1,27.)
A földdel kapcsolatban a szentírás kijelenti, hogy a teremtés munkája befejeződött. "...munkáit a világ megalapításáról kezdve bevégezte." (Zsid. 4,3.) De Isten hatalma most is fenntartja a teremtett mindenséget. Nem azért lüktet a pulzusunk, és nem azért lélegzünk egyenletesen, mert az egyszer megindított gépezet saját energiájával folyamatosan működik. Minden lélegzet, minden szívdobbanás annak gondviselését bizonyítja, akiben élünk, mozgunk és vagyunk. (Ap.csel. 17,28. Előtted az élet 128-9.)

Az, aki a legmélyebben tanulmányozza a természet titkait, az ismeri fel legjobban saját tudatlanságát és gyengeségét. Mindennek teremtője és felügyelője Isten, aki fenntartja a teremtett világ dolgait. Ugyanaz a kéz, amely egyensúlyban tartja a hegyeket, titokzatos pályákon vezeti a világokat a nap körül."
"Isten közvetlen közreműködése okozza minden apró mag felszínre törését és életben maradását. Minden levelet és virágot Isten hatalma tart életben." Szemelvények I. 273.o.
Amit az ember alkot, ahhoz a "hozzávaló anyagot" az Isten által teremtett dolgokból veszi. Semmiből még semmit sem tudott csinálni.

Erre a helyre illik egy rövidke kis vers :

Tudás

Ember! De nagy vagy! - emberi tudás, hatalmad mily nagy, mily csodás,
Igádba fogtál minden elemet, a gőz kocsit hajt, s pazar gépeket.
S hová nem ér fel, csak a képzelet, olajjal, gázzal szállsz felhők felett!
Kezedbe fogtad villám sugarát, égi tüzekre raktál zabolát,
A föld mélyére nagy bátran leszállsz, kincset, erőt, s új tudományt találsz.
És gázokat töltesz, mik a levegőt halállal töltik be, - s ifjat, csecsemőt,
És elaggottakat, pillanat alatt megölhetsz vele, fél-világokat.

Ember! De nagy vagy! Emberi tudás, hatalmad mily nagy, mily csodás,
De támassz fel egy elhunyt bogarat, tedd, hogy a száraz fa hajtson ágakat!
Add vissza éltét elhunyt csecsemőnek, és teremts békét a harcban sínylő népnek.
Teremts egy sejtet, mely él, mozog! Emberi tudás! Ezt már nem tudod?
Azért hát hidd el - míg az ember él, - Egy halk imádság erődnél többet ér!