Szívből köszönöm

"Gratus esse debet qui beneficium accepit. (Cicero) Aki jótéteményben részesült, legyen hálás.

Nagyon jól eső érzéssel hallgattam Erzsi (Palocsayné) látható örömmel mondott szavait a református gyermekek számára Iváncsán szervezett lelki táborban szerzett tapasztalatáról. Egy keddi napon arra akarták felhívni a gyerekek figyelmét, hogy mindig, mindenkinek van mit "megköszönnie". A feltett kérdésre, "Te mit köszönnél meg?" - ha eleinte kissé vontatottan is, de minden gyermek mondott valamiért köszönetet.

 Bánk József ,,3500 LATIN BÖLCSESSÉG" c. könyve 132. oldalán ezt olvassuk: "Gratus esse debet qui beneficium accepit. (Cicero) Aki jótéteményben részesült, legyen hálás." A 131. oldalán pedig ezt olvashatjuk: "Grates pro meritis nunquam tibi redeet iniquus. = A gonosz ember sohasem fog neked köszönetet mondani. Érdemes elgondolkozni rajta.

 Nem voltam meglepődve, hogy erre a "tanításra" is sor került, hiszen nap, mint nap tapasztalhatjuk, hogy nagyon sokan embertársaink közül, nem ismerik ezt a szót: Köszönöm. Vajon miért? Pedig megköszönni: Jó dolog. Nagyon jó érzés! Valaki érzett velem, valaki segített nekem...stb.

A megköszönés szükségességét a "SZIVEMBŐL” kell érezzem, hiszen az elsősorban nekem ÖRÖM! Az első "köszönöm-öt" mindig a hatalmas Istennek tudom mondani, hiszen először is neki köszönhetem az életemet, mindent, s az a Szent Lelke segítségével használt fel embert, embertársaimat, hogy segítsenek nekem. Részemről elmaradhatatlan a segítő embertársamnak is örömmel és hálás szívvel mondani: köszönöm. Hiszem, hogy aki embertársainak nem tudja mondani, hogy "köszönöm", az a jó Isten fele sem adja meg a köszönetet a mindennapi segítségéért.

 Először is köszönöm az én hatalmas Istenemnek, hogy ez év minden napján velem volt, s a sok-sok fajdalom és aggodalom után, túl vagyok egy sikeres műtéten. A nagy fájdalom mellett miért voltam tele aggodalommal? Sokan talán tudják, hogy 25 éve, '86 novemberében csípő-műtétért mentem Brazíliába. Elindulásom előtt a MÁV kórház ortopéd főorvos asszonyának mondtam, hogy műtétért utazom át a tengeren. Rám nézett, s azt mondta: "Hova megy Kati?

 Magát nem lehet megműteni!" Elhallgattam, mentem, s nagy volt a csalódásom, mikor Sao Paulo híres ortopéd főorvosa, mikor mutatta a filmet a csípőmről, azt mondta: Ezek a homályos foltok betokosodott tbc gócok, ezért nem műtőm meg. Mikor látta csalódásomat, folytatta:

 Ha nagyon akarja, hogy megműtsék, én keresek orvost magának, de én nem műtőm.

Már tavaly kezdődtek a szinte elviselhetetlen fájdalmak a bal csípőmben, (melyet eddig ÖT helyen "fűrészeltek" már) - s az ősszel Kovácsai doktor úr elküldött Fehérvárra. A tanár úr 2013. május 13-ra előjegyzett. Ez év februárban felhívott, hogy ha akarom a műtétet, akkor menjek vizsgálatokra. Elindultam...a sok vizsgálat között voltak különlegesek is, tüdő - es különleges vérvizsgálat, izotóp vizsgálat - a régi tbc miatt. Közben, mint az óra ketyegés volt a szívemben "Magát nem lehet műteni!" Naponta többször imánkban a kedves párommal kértük a jó Istent, mint Dávid király: Tekints reám és könyörülj rajtam. Add a Te erődet a te szolgádnak"

 Szinte naponta úgy fájt a bal tomporom, hogy gondoltam egy késsel neki megyek és kivágom. Több szülő, aki súlyos beteg gyermekét hozta hozzám, vagy jó maga volt beteg, megkereste ortopéd orvos rokonát, véleményt kérve: Egerben, Gyulán, Debrecenben, Szolnokon, de egy sem mondott nekem határozottan semmi biztatót. Egyik orvos, - pedig már nem fiatal, - azt mondta:

 Az egyetemen tanultunk a csont tbc-ről, idősebb professzorok beszéltek róla, de én még nem láttam csont-tbc-s beteget. S eljött a felvétel ideje, s mikor mondtam a felvevő orvosnak, hogy csont tbc-s vagyok: Rögtön válaszolta: ilyen nincs. De - feleltem - én itt vagyok. Mikor a főnővér állította ki a papírokat, rákérdeztem:

 "Volt már csont-tbc-s betegük? " - "Igen, felelte, volt, egy fiatalember, - de lássa maga milyen szép kort ért meg!" Ezek szerint a fiatalember meghalt. Így mentem a műtétre. Más segítségem nem volt, mint a hitem a jó Isten szeretetében és segítségében, s az IMA, az Ima és újból az Ima. De nem csak az én imám szállt fel a magas égbe, hanem sok kedves ismerős, rokon, testvér, de sok betegem is imádkozott értem, ami részemre igen megható volt. Megtörtént a műtét, s már akkor éber voltam, mikor a műtőből kitoltak, s az első gondolatom volt: Köszönöm, köszönöm Istenem. Hogy is írja Pál apostol az Efézus 5,20 versében: "Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek es Atyának". Ott volt a férjem is, és nagyon örültünk. Nem volt fájdalmam!!! Már másnap lábra kellett álljak, nem volt könnyű, de tettem mindent, amit kellett tenni.

 Ott is megköszöntem dr. Bucsi László tanár úrnak, s társainak a nehéz munkájukat, amit gyógyulásom érdekében tettek, de ugyanúgy a Piroska főnővérnek, a gyógytornásznak, s minden nővérnek, aki segített a gyógyulásomban.

 A Táplálékod legyen gyógyítód c. könyvemben olvashattak: 1968. áprilisban - amikor másodszor műtötték a bal csípőmet, majd szeptember 8-ára kaptam beutalót a hévízi Állami Kórházba, hogy erősödjék meg, dr. Balog István, az E. osztály akkori főorvosa azt mondta nekem:

 

Ilyen ember nem el az országban, mint Ön, köszönje meg a szüleinek, hogy vegetáriánusok voltak, mert olyan tiszta volt a vére, hogy a vér kidolgozta ezt a betegséget. Meghallgattam, örültem, leírtam, de olyan mélyen soha nem gondoltam át, mint most, mikor annyi bizonytalan orvosi arcot láttam magammal szemben. Biztosan sok csípőprotézises ember van városunkban és máshol is, de vajon nekik is hatodik helyen fűrészelték a csípőjüket a protézis beültetéséhez, s előtte csont -tbc-s betegségük volt? Vagy? Megint csak azt tudom írni: Köszönöm Istenem.

Kicsit szeretnék egy pár hónapot visszamenni: Mikor február-márciusban bementem az orvosi rendelőbe a beutalókért, egy velem korú hölgy, rögtön rám kérdezett: "Nem segít a természetgyógyászat?" Kicsit meglepődtem, s mondtam neki: ha nem segített volna, én már rég a kerekes székben, vagy a temetőben volnék" Igen, igen, felelte - olvastam. Akkor nagy fájdalmaim voltak, s azóta is eszembe jut, ha olvasta a könyvemet, akkor hogy értette a kérdést? A 25 évvel ezelőtti hat hónapig tartó természetes kezelések eredményeként 24 évig !!!! nem volt gondom a lábammal, pedig nagyon sokat dolgoztam, nem volt sétatér az életem. Most a kórházban is én voltam a "csodabogár", aki sem vérnyomáscsökkentőt, sem ezt, sem azt nem kértem. Az esti gyógyszerosztáskor mindig kérdeztek mit kérek még: Mondtam semmit, csak amit a tanár úr előírt.

 Mikor sétálok az utcán, s látom, van, aki nagyon megnéz, többször eszembe jut egy beszélgetésem Kovácsai doktorral: Még a térd műtétem előtt, találkoztunk a Postánál, s mondtam neki:

 Doktor úr, nagyon fáj a jobb térdem."Nem csoda - felelte, hiszen a nagyobb teher egész életében a jobb lábán volt. Mit gondol, mikor kiszállok az autóból, s nézegetem a tájat, vagy egy házat, miért teszem? Mert nem tudok elindulni, úgy fájnak a lábaim.

 S az egyik nap egy férfi rám kérdezett, mivel görbe bottal mentem: irigyen rám szólt: Doktor úr! Maga is? Kati - folytatta keserűen Kovácsai doktor úr; hát mi nem emberek vagyunk, mi nem kopunk el? "

 

Igen, feleltem neki, de ahhoz, hogy a másik életét át tudjuk érezni, magas szintű lelki intelligencia szükséges, ugyanúgy, mint a fájdalomtűrő képességhez is.

 

68 éve elmúlt, hogy a gyulai kórházból kiadtak édesanyámnak, hogy egy-két nap múlva eltemethet. Sohse gondoltam, hogy betöltöm a 70-et is. Mindezért csak hálás szívvel mondok köszönetet a hatalmas Istennek, hogy eddig is megadta életemet, s most megint fájdalom nélkül élhetek. Hogy, hogy lesz tovább? Nem tudom, hisz mi emberek nem láthatunk bele a jövőbe.

 De naponta kérem imámban: "Minden legyen szent akaratod szerint Uram."

 Egy kedves énekkel gyakran dicsérem az Urat, hozzám való jóságáért, amit egész életemben éreztetett velem. Azért szeretném ezt itt most leírni, mivel úgy emlékszem, hogy mikor II. János Pál pápa Ausztriában volt, hallottam a Rádióban, hogy ezt énekelték neki, s úgy gondolom, hogy a mi kis városunk katolikusai is biztosan ismerik.

 

Áldjad az Urat

 

1.,Áldjad az Urat, a dicsőség magas királyát

Szerelmes lelkem, ez képezi éltem fő vágyát.

Jöjjetek el, Zsoltár és hárfára fel,

Halljuk az ének hangzását.

 

2.,Áldjuk az Urat, ki mindent legjobban intézet,

Aki sasszárnyakon tégedet bizton vezérlett.

Aki fenntart.

Miként önszíved akart, és kegyelmében rád nézett.

 

3.,Áldjad az Urat, ki mesterül alkota téged,

Kezével igazgat, megtartja jó egészséged.

Mennyiszer már, Vala ínséged és kár,

S mindenkor nyújt segítséget.

 

4.,Áldjad az Urat, ki téged oly bőven ellátott.

Szerelmes Fiát is küldé, ki téged megváltott.

Mindenható, Az, kitől jön oly sok jó,

Szeretetével megáldott.

 

5.,Áldjad az Urat és minden mi vagyon és bennem.

Áldja szent nevét és mindenek hirdessék fennen:

Óh, ne feledd, Ő világítja lelked!

Szívem hát mondjad:Úgy legyen!

 

Sok szeretettel: Feketéné Bokor Katalin