A szeretet gyógyító ereje
Hallottam valahol: az a szerencséje a mai világnak, hogy élnek benne nemes célért küzdő harcosok. Bokor Katalin számomra ilyen harcos – természetgyógyász-tanácsadóként, fitoterapeutaként mindennapjainak fő törekvése a gyógyítás,
a
hozzáfordulók ráébresztése arra, hogy az életünk minősége saját döntéseink
következménye.
Az az egyik fő feladatom, hogy ráébresszem a nőket
arra, hogy ha otthon, saját kezűleg készítik el családtagjaik táplálékát,
megóvhatják őket a betegségek nagy részétől. Nem fogadom el, hogy a rohanó
világban mindig a könnyebb utat kell választani. Vallom helyette, hogy az anyák
felelőssége, hogy mit tesznek szeretteik elé az asztalra, mivel etetik őket –
mind anyagi, mind pedig szellemi téren – teszi hozzá Bokor Katalin. – Az
asszonyoknak kellene azt a tudást hordozni, és átadni, amely a teljes élet
alapja lehet. A mai nők többsége azonban szívesebben veszi meg a
vitaminkapszulát gyerekeinek, mintsem a kezükbe adjon egy érett, piros almát,
vagy kifacsarjon számukra egy citromot. A mai világ egyik fő problémáját ebben
a hozzáállásban látom.
Azaz minden a konyhában dől el?
Az vagy, amit megeszel. Komoly igazságot tartalmaz
ez a mondás. Igen, úgy gondolom, hogy majdnem minden otthon dől el, hiszen az
anya az, aki már a méhében táplálja magzatát, ő az, aki az életre tanítja a
gyermekét, aki megalapozza családtagjainak testi, lelki és értelmi
lehetőségeit. Valljuk meg, a mai nagy tudású emberek elvesztették a fejüket.
Azt hiszik, az egészség megvásárolható, holott, ha így lenne, minden tehetős
ember mentes lenne a betegségektől.
Nem szigorú megközelítés ez egy kicsit?
A tapasztalataim azt igazolják, hogy nem én látok
borúsan, hanem a világ valóban téves irányban halad. Pedig van megoldás…
Mit tehetünk?
Kezdjetek el mindent otthon készíteni.
De az idő, a pénz…
Ez csak kifogás. A fő kérdés az, hogy van-e
fontosabb, mint szeretteink jólléte? Erre igenis időt kell szánni mindaddig,
amíg rutint nem szerzünk az egészséges ételek főzésében. Aztán már minden megy
magától… És, ahogy már mondtam, mindez nem pénzkérdés. Egyedül az elhatározáson
múlik, hogy valaki elinduljon ezen az úton. Garantáltan megszereti! Én például
– a férjemmel karöltve – tavasztól őszig a kertben tüsténkedek, befőzök,
elteszek télire, és amit lehet, még frissen megkóstolok… Így aztán a tél
számunkra a pihenés időszaka, és a nyugalomé, hiszen jól tudjuk, mit teszünk az
asztalra. Boltba alig járunk, gyakorlatilag csak lisztet és sót veszünk, minden
más megterem nálunk, vagy a mezőkön. És köszönjük szépen, jól vagyunk…
Ez mindig így volt?
Nem. Másfél évesen erős kifázás következtében
csont-tbc-s lettem. Fél éves kórházi kezelés és sok műtét után átadtak
édesanyámnak, azzal, hogy: „háború van, halottas kocsi nincs, vigyen haza, és
néhány nap múlva temessen el”. Mindenki azt gondolta, hogy az állapotom
reménytelen, az orvosok is lemondtak rólam. A jó Isten szeretete és édesanyám
gondos ápolása életben tartott. Huszonhat évesen újból „fűrészelték” a
csípőmet, majd a sok fájdalom után egy hat hónapos brazíliai kúrának
köszönhetően meg is gyógyultam. Egy természetgyógyászati klinikán kezeltek,
agyagpakolást, speciális fürdőket, és kizárólag vegetáriánus ételeket kaptam –
így sikerült félév alatt kimászni az addig egyre súlyosbodó csont tbc-ből. A Jó
Istennek úgy tűnik, hogy tervei voltak velem – és én hálából azóta is követem
az ő „utasításait”. 1992-ben, visszatérve, három tanfolyamot végeztem el Sao
Paulo-ban, dr. Kanyó Emerich magánklinkáján, majd a Hospital Naturista-ban,
illetve a fővárosban a Golden Garden Hospital-ban. Naponta gyakorolhattam az
AIDS betegek gyógyítását, ugyanakkor a súlyos rákos, depressziós stb. betegekét
is. Azóta természetgyógyász tanácsadóként dolgozom saját rendelőmben, illetve
előadásokat tartok országszerte és külföldön is, így igyekezve megköszönni az
Istennek, hogy életben tartott. A férjem egykor betegem volt, ma pedig erős
társam a mindennapokban. Mi ketten igazán el tudjuk mondani, mi a különbség a
szenvedésekkel teli és az egészségben megélt élet között. Higgyék el nekem,
csak a mi döntésünkön múlik, hogy változtatunk-e, önmagunk és szeretteink
gyógyulása érdekében…
Számtalan könyvet megjelentetett a témában.
A visszajelzések szerint a könyveim valóban
segíteni tudó iránytűk az emberek mindennapjaiban. Hiszem, hogy a gyógyuláshoz
kell az értelem, amely megérti és elfogadja a javaslatot, kell a lélek, amely
lelkiismerettel betartatja a szabályokat, előírásokat, és kell a test, amely a
gyakorlatban megéli a változást. Ha valamelyik hiányzik, a siker elmarad.
Könyveim, írásaim mindhárom oldalról segíteni próbálnak – az Életreceptek
ételreceptek, a Táplálékod legyen gyógyítód, a Befőzés cukor nélkül elsősorban
a mindennapi táplálkozási szokásokban kíván tanácsokat adni, a Szeretet, mint
gyógyító erő a lélek emelését szolgálja, A mozgás betegségei, a Gyermekáldás,
gyermekvárás a természetgyógyász szemével, illetve a sokak által alapműnek
számító Egészség minden napra már a címével sokat elárul magáról. És verseket
is írok… Jó érzés tudni, hogy több száz beteg a jó Istenben való hittel végezve
a leírt terápiákat gyógyult meg, az általam adott tanácsok betartása után.
Természetesen a legtanácsosabb megelőzni a problémákat, és már eleve olyan
életmódot folytatni, ami el sem juttat a megbetegedéshez.
Miközben beszél, a tekintetén látom – megtalálta
önmagát…
Nagyon szeretem az embereket és azt a hivatást,
ami által segítségükre lehetek. Boldoggá az tesz, ha látom, nemcsak szavak, de
tettek szintjén is működik a szeretet – ez ugyanis nagyon fontos ahhoz, hogy
élni segíthessünk a másiknak. Örülök minden napnak, mert bár sok megpróbáltatás
áll mögöttem, a jó Isten segítségével azonban próbatételeimből győztesen jöttem
ki, hiszen 198o-ban már a teljes bénulásomat, és vele a némulásomat várták
orvosaim. Célom és vágyam a tevékenységem által bebizonyítani az embereknek,
hogy az élet teljessége bárki számára elérhető, csak tenni kell érte.