Bemutatkozás
Könyveim
Árak és engedmények
Család-barát magazin
Gyógyultak történetei
Lelki táplálékok


A szeretet gyógyító ereje

Hallottam valahol: az a szerencséje a mai világnak, hogy élnek benne nemes célért küzdő harcosok. Bokor Katalin számomra ilyen harcos – természetgyógyász-tanácsadóként, fitoterapeutaként mindennapjainak fő törekvése a gyógyítás,

a hozzáfordulók ráébresztése arra, hogy az életünk minősége saját döntéseink következménye.
Az az egyik fő feladatom, hogy ráébresszem a nőket arra, hogy ha otthon, saját kezűleg készítik el családtagjaik táplálékát, megóvhatják őket a betegségek nagy részétől. Nem fogadom el, hogy a rohanó világban mindig a könnyebb utat kell választani. Vallom helyette, hogy az anyák felelőssége, hogy mit tesznek szeretteik elé az asztalra, mivel etetik őket – mind anyagi, mind pedig szellemi téren – teszi hozzá Bokor Katalin. – Az asszonyoknak kellene azt a tudást hordozni, és átadni, amely a teljes élet alapja lehet. A mai nők többsége azonban szívesebben veszi meg a vitaminkapszulát gyerekeinek, mintsem a kezükbe adjon egy érett, piros almát, vagy kifacsarjon számukra egy citromot. A mai világ egyik fő problémáját ebben a hozzáállásban látom.

Azaz minden a konyhában dől el?

Az vagy, amit megeszel. Komoly igazságot tartalmaz ez a mondás. Igen, úgy gondolom, hogy majdnem minden otthon dől el, hiszen az anya az, aki már a méhében táplálja magzatát, ő az, aki az életre tanítja a gyermekét, aki megalapozza családtagjainak testi, lelki és értelmi lehetőségeit. Valljuk meg, a mai nagy tudású emberek elvesztették a fejüket. Azt hiszik, az egészség megvásárolható, holott, ha így lenne, minden tehetős ember mentes lenne a betegségektől.

Nem szigorú megközelítés ez egy kicsit?

A tapasztalataim azt igazolják, hogy nem én látok borúsan, hanem a világ valóban téves irányban halad. Pedig van megoldás…

Mit tehetünk?

Kezdjetek el mindent otthon készíteni.

De az idő, a pénz…

Ez csak kifogás. A fő kérdés az, hogy van-e fontosabb, mint szeretteink jólléte? Erre igenis időt kell szánni mindaddig, amíg rutint nem szerzünk az egészséges ételek főzésében. Aztán már minden megy magától… És, ahogy már mondtam, mindez nem pénzkérdés. Egyedül az elhatározáson múlik, hogy valaki elinduljon ezen az úton. Garantáltan megszereti! Én például – a férjemmel karöltve – tavasztól őszig a kertben tüsténkedek, befőzök, elteszek télire, és amit lehet, még frissen megkóstolok… Így aztán a tél számunkra a pihenés időszaka, és a nyugalomé, hiszen jól tudjuk, mit teszünk az asztalra. Boltba alig járunk, gyakorlatilag csak lisztet és sót veszünk, minden más megterem nálunk, vagy a mezőkön. És köszönjük szépen, jól vagyunk…

Ez mindig így volt?

Nem. Másfél évesen erős kifázás következtében csont-tbc-s lettem. Fél éves kórházi kezelés és sok műtét után átadtak édesanyámnak, azzal, hogy: „háború van, halottas kocsi nincs, vigyen haza, és néhány nap múlva temessen el”. Mindenki azt gondolta, hogy az állapotom reménytelen, az orvosok is lemondtak rólam. A jó Isten szeretete és édesanyám gondos ápolása életben tartott. Huszonhat évesen újból „fűrészelték” a csípőmet, majd a sok fájdalom után egy hat hónapos brazíliai kúrának köszönhetően meg is gyógyultam. Egy természetgyógyászati klinikán kezeltek, agyagpakolást, speciális fürdőket, és kizárólag vegetáriánus ételeket kaptam – így sikerült félév alatt kimászni az addig egyre súlyosbodó csont tbc-ből. A Jó Istennek úgy tűnik, hogy tervei voltak velem – és én hálából azóta is követem az ő „utasításait”. 1992-ben, visszatérve, három tanfolyamot végeztem el Sao Paulo-ban, dr. Kanyó Emerich magánklinkáján, majd a Hospital Naturista-ban, illetve a fővárosban a Golden Garden Hospital-ban. Naponta gyakorolhattam az AIDS betegek gyógyítását, ugyanakkor a súlyos rákos, depressziós stb. betegekét is. Azóta természetgyógyász tanácsadóként dolgozom saját rendelőmben, illetve előadásokat tartok országszerte és külföldön is, így igyekezve megköszönni az Istennek, hogy életben tartott. A férjem egykor betegem volt, ma pedig erős társam a mindennapokban. Mi ketten igazán el tudjuk mondani, mi a különbség a szenvedésekkel teli és az egészségben megélt élet között. Higgyék el nekem, csak a mi döntésünkön múlik, hogy változtatunk-e, önmagunk és szeretteink gyógyulása érdekében…

Számtalan könyvet megjelentetett a témában.

A visszajelzések szerint a könyveim valóban segíteni tudó iránytűk az emberek mindennapjaiban. Hiszem, hogy a gyógyuláshoz kell az értelem, amely megérti és elfogadja a javaslatot, kell a lélek, amely lelkiismerettel betartatja a szabályokat, előírásokat, és kell a test, amely a gyakorlatban megéli a változást. Ha valamelyik hiányzik, a siker elmarad. Könyveim, írásaim mindhárom oldalról segíteni próbálnak – az Életreceptek ételreceptek, a Táplálékod legyen gyógyítód, a Befőzés cukor nélkül elsősorban a mindennapi táplálkozási szokásokban kíván tanácsokat adni, a Szeretet, mint gyógyító erő a lélek emelését szolgálja, A mozgás betegségei, a Gyermekáldás, gyermekvárás a természetgyógyász szemével, illetve a sokak által alapműnek számító Egészség minden napra már a címével sokat elárul magáról. És verseket is írok… Jó érzés tudni, hogy több száz beteg a jó Istenben való hittel végezve a leírt terápiákat gyógyult meg, az általam adott tanácsok betartása után. Természetesen a legtanácsosabb megelőzni a problémákat, és már eleve olyan életmódot folytatni, ami el sem juttat a megbetegedéshez.

Miközben beszél, a tekintetén látom – megtalálta önmagát…

Nagyon szeretem az embereket és azt a hivatást, ami által segítségükre lehetek. Boldoggá az tesz, ha látom, nemcsak szavak, de tettek szintjén is működik a szeretet – ez ugyanis nagyon fontos ahhoz, hogy élni segíthessünk a másiknak. Örülök minden napnak, mert bár sok megpróbáltatás áll mögöttem, a jó Isten segítségével azonban próbatételeimből győztesen jöttem ki, hiszen 198o-ban már a teljes bénulásomat, és vele a némulásomat várták orvosaim. Célom és vágyam a tevékenységem által bebizonyítani az embereknek, hogy az élet teljessége bárki számára elérhető, csak tenni kell érte.