Törvényszerű a téli depresszió?
Depresszió! Bármikor halljuk ezt a szót, egy kellemetlen érzés fut át rajtunk. Minden olyan eszünkbe jut, ami a levertséget, befelé fordulást, szomorúságot, állandó bánatot, csüggedést, kilátástalanságot, lelki-testi fájdalmakat, szeretethiányt, önmagunkba roskadást stb. jelez. Betegeimnél tapasztaltam, hogy a depresszió
Közösségben magányosan?
Elgondolkodtató a fenti cím? Élhetünk családban, s mégis magányosan? Így nagyon nehéz lehet élni! Mit tegyünk, hogy közösségünk közösség legyen? Hiába mondják, hogy a férj az oszlop a családban, mégis a nőknek, az anyának kell, mint a család „napfényének” meleget árasztania, összetartania családját. Úgy élni, hogy mindenki haza vágyjon, otthon érezze legjobban magát. Miért élnek többen családban magányosan? Évek alatt elkopott a fény, elhalkultak a szerelmes szavak, nagy csend veszi körül a házastársakat- főleg, ahol a gyermekáldás is elmaradt, - vagy már kirepültek a gyerekek, s mindegyik külön-külön beburkolódzik a saját lelkivilágába. Van társuk, gyermekük, talán baráti körük is, s mégis fájdalmasan magányosak! Hol dől el, hogy milyen lesz a hangulatunk? A gondolatainknál. Igen sok érdekes dolgot kapok, főleg Ausztráliai régi barátaimtól e-mailen, s ami nagyon tetszett: „A Bölcs ember”!
Egy kilencvenkét éves kicsi, idős ember, szépen megfésülködött, megborotválkozott, felöltözött, és reggel nyolc órakor elindult az idősek otthonába, mivel felesége nemrég hunyt el. Fogadásakor ránk mosolyog mikor mondjuk neki, hogy kész a szobája. Miközben a lift felé tartunk, röviden elmondom neki milyen is az ő szobája, elmesélem neki azt is milyen színű a függöny és az ágytakaró. „Nagyon tetszik”, s lelkendezik, mint egy nyolcéves kisgyermek, aki most kapja meg élete első szobáját. „Kedves Mihály, még nem is látta a szobát, várjon egy kicsit.” „Az nem baj”- közli. „A boldogság az mindentől független dolog. A boldogságot függetlenül választom. Az, hogy a szoba tetszik-e vagy sem, nem a bútoroktól függ, vagy a dekorációtól- az attól függ, ahogy én azt látni akarom. Én már a fejemben eldöntöttem, hogy a szoba tetszeni fog. A döntésemet minden reggel az ébredésnél hozom. Dönthetek úgy, hogy a napomat az ágyban töltöm, és számolom hány testrészem nem működik, mely részeim fájnak vagy köszönetet mondhatok az égnek a testrészeimért, melyek jól működnek.
Minden nap egy ajándék, ha ki tudom nyitni a szemem, az új napra koncentrálok, a szép emlékekre, melyeket az életem során gyűjtöttem össze.” „Az öregség az olyan, mint a bankszámlád. Azt veszed le, amit összegyűjtöttél.”
Nemrégen tartottam az új könyvem bemutatóját: „Egészség minden napra” címűt, egyik városunkban. Elhangzott a fenti kérdés: Miért gyakoribb betegség télen a depresszió?
-Gondolkozzunk el a következőkön – mondtam. Nyáron több a napfény, több a nyers finom gyümölcs, zöldség stb. Könnyebben jutunk több- fizikai szerveink részére- egészséges táplálékhoz, több a mozgás, tehát fizikai testünk jó erőnlétének minden feltétele adott.
Ezzel szemben télen jobban behúzódhatunk kis hajlékunkba, több időt szánhatunk a pihenésre, de ugyanakkor télen van! – lenne!-több az idő a lelki feltöltődésre, több az olvasásra. Gondolkozhatnánk az igazi szeretet fogalmán, egymás becézgetése, meghallgatására is több időt fordíthatunk, tehát a gyakorlati életünkben való átvitelre is több időt szánhatunk. Ha nyáron „feltöltjük” fizikai szervezetünket a friss táplálékokkal, vajon nem –e kellene nagyobb hangsúlyt fektetnünk a téli lelki feltöltődésre.
Tanuljunk meg a legkisebb dolognak is örülni, s mindennek meglátni a „jobbik” oldalát. Mikor egyedül éltem, se éreztem magam magányosnak. Állandóan fogtam Jézus hozzám lenyújtott kezét, mindig tele voltam tervekkel, célokkal, s nagyon igyekeztem azok végrehajtására! Soha nem volt egy perc időm sem, saját „sebeimet nyalogatni”, pedig súlyos beteg voltam. Gyakran beutaltak különböző kórházakba, betegtársaimnak verseket írtam, a legelkeseredettebbet próbáltam erősíteni.
Mi a valódi boldogság? Jónak lenni, és jót tenni. A legtisztább és a legszebb örömet azok élvezik, akik hűségesen tesznek eleget minden rájuk bízott kötelességnek. Az értelmes munka egészséget adó erősítőszere az emberiségnek. A gyengét erőssé, a szegényt gazdaggá, a nyomorultat boldoggá teszi. Még egy utolsó tanács: Szabaduljanak meg a lelki fájdalmaiktól, mint „belső mérgező anyagtól.” Legyenek őszinték egymáshoz, beszéljenek meg minden problémát, nem halogatva azokat, mivel a belső „lelki méreg” épp úgy különböző betegségeket okozhatnak, mint a bent rekedt fizikai méreganyagok.
Sok szeretettel: Feketéné Bokor Katalin