Tisztaság, rend

Már túl vagyunk a tavaszi nagytakarítás idején, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezt az időt mindenki ki is használta. Pedig mégis meg kellene, illetve meg kell tenni! Két dologért is!

Egy édesanya feltétlenül tudja: gyermekeinek, családtagjainak egészsége a lakás tisztaságától is függ.

Mikor annyit hallunk fertőzésekről, felhívásokat a nyers gyümölcsök és zöldségek kellő megmosására, stb. ezek előtt kell legyen a személyes és a lakás minden sarkának való tisztántartása. Ennek fő „szervezője” pedig az édesanya kell legyen. Most, egy-két jó napfényes napon kihordhatjuk az ágyneműket, a téli ruhákat, a nagy szőnyegeket is a napfényre. Majd átkefélve, kirázva, vagy verve őket,- mivel- míg „ők” napoztak,- mi már a lakás minden sarkát meleg vízzel átmostuk, töröltük, mindent a helyére hordhatunk. (Meleg víz és ruha nélkül nem takarítás a takarítás, ezeket semmiféle porszívó nem helyettesítheti.) Édesanyám nyáron a tollpárnákat, dunnákat is átmosta az anginban, s ezután lett felhúzva rájuk a tiszta ágynemű. No, nem egy évben egyszer, hiszen minden valamire való asszony 2-3 hetente egész évben tiszta ágyneműt húzott, -amit a mosóteknő fölé hajolva mosott ki, szenes vasalóval vasalt át- csak a tollak voltak egy évben egyszer kimosva.

Apropó:erről jut eszembe: Kb. 15-20 évvel ezelőtt a Nyírségben meglátogattam egy kedves baráti családot. A férj szívbeteg volt, s örömmel mutatták az új gyapjú paplanjukat, amit igen drágán vettek meg, mivel az eladó előadásában elmondta, hogy ha ezzel fog takarózni, -huzat nélkül-meg fog gyógyulni a szívbetegsége, mivel a gyapjú természetes anyag. Mosolyogva hallgattam, s csak annyit mondtam rá: „miért, a toll nem ugyan olyan természetes anyag?” Bár megütötte fülemet az a szó is, hogy „húzat nélkül”, de nem szóltam rá semmit sem. Az 53-55. iskolai évben 100 birkát legeltettem nap, mint nap, tehát van egy kisbelátásom a gyapjú minőségébe, természetességébe. Azt is átéltem, hogy birkanyírás után a gyapjút többször átmosták, mielőtt a vásárra vitték volna. De ugyanúgy a libatoll-fosztás előtt a tollat átmosták, -s a párnákba a tiszta pelyhek kerültek.

Mégis mostanában megdöbbenve tapasztalom,hogy „tanult”, magas iskolákat végzett ház asszonyai is- a finom gyapjúpaplannal takarják be gyermekeiket- minden huzat nélkül, hónapokon keresztül, anélkül, hogy kimosnák. Igaz, azt is hallani, hogy télen kiteszik a hóra, s nyáron egyszer kimossák. Nem értem, és nem is fogom soha megérteni. Minden éjjel izzad bele mindenki stb. stb., a gyapjú még jobban beleveszi magába az izzadságot, sokkal jobban, mint a pamut, flokon, vagy műanyag ágynemű!! S elég egy évben egyszer kimosni? – S nem kell rá huzat?

Nekem is van gyapjútakaróm, - természetesen huzat is van rajta- de ugyanúgy, mint régen a dunna vagy paplanhuzatot, 2-3 hetente lehúzzuk és kimossuk, a lepedővel együtt, pedig télen az alatt is gyapjú melegítő van. A takarót májusban felcserélem könnyű, nyári takaróval, természetesen huzatot húzva rá, az alsó melegítővel együtt elteszem késő őszig. Kérem, gondolkozzanak el rajta, milyen levegőt kap vissza a tüdő, a kimosatlan, huzat nélküli takaróból a negyedik, ötödik, vagy a tízedik hónap után? Számomra ijesztő, s messze áll az egészségtől.

Eszembe jut egy rendőr tapasztalata is, amit titkárnő koromban, míg az elnökre kellett várnia, elmondott nekem. Országos körözés volt kiadva egy férfi ellen, s ezért végigjárta a falut, s inkább az elhagyatott házakhoz csöngetett be. Munkájánál fogva gyakran megfordult a vasútállomáson, hiszen Pusztaszabolcs nagy része naponta utazik munkába Budapest, Dunaújváros, vagy Székesfehérvár felé.

Sok ember ismert látásból, ha nem is név szerint. Ha jól emlékszem, a legszélső utca, egyik nagyon elhanyagolt házát nézegette, - sem kerítés, sem kapu, nagyon gazos környezet, ezért jó hangosan köszönve várta, hogy valaki kijöjjön a házból. Nemsokára megjelent az ajtóban az asszony, akit a mindennapos munkába járása folytán már „látásból” ismert, s aki mindig úgy nézett ki, mint akit „akkor húztak ki a skatulyából.” Nagyon meglepődött, hogy itt és így él. Az asszonyka ebből nem sokat vett észre, és kedvesen invitálta be a házba. Az előszoba ajtóig el is ment, de mivel szörnyű bűz áramlott kifelé, ezért szabadkozva mondta, nincs sok ideje, nem érdemes bemennie.

Szeretnék írni egy pár példát írni a rendetlenség ellentétéről: a túlzott rendszeretetről.

Egyik városban az óvodavezető nő szervezte az előadást. Kezdés előtt elmondta: egy kislány egész nap a nevelők mellett van, hiába küldik a gyerekek közé játszani, csak azt hajtogatja: nekem nem szabad, mert piszkos lesz a ruhám, s otthon ki fogok kapni.

Kérlek, emeld ki az előadásban, hogy a szigorú rendszeretet tönkreteheti a gyermekünk, vagy férjünk életét, esetleg a családi életünk felbomlásához is vezethet.

Ekkor eszembe jutott egy másik család. Ott a férj panaszolta: Ha a munkából hazaérek, természetesen papucsban megyek be a lakásba, de mást sem hallok, „oda ne ülj le, azt ne tedd ide, ott vigyázz” stb. ezermester vagyok, nemcsak hogy felépítettem a házunkat, hanem a belső szerelésekért sem kellett fizessünk semmit, mert mindent megcsináltam, de semmi kedvem ilyen fogadtatásra haza menni már.

Kérem, kedves asszonyok!

Nagy különbség van a normális tisztaság szeretete, a napi elfogadható „rendetlenség”, s a „mindenütt minden feje tetején áll”, vagy az elhanyagolt lakás, vagy környezete, mondhatni „kosz” között, s a között, ahol mindennek vigyázz-ban kell állnia.

A lakás értünk van, s tartsunk benne egy minden napi rendet, tisztaságot. Nagyon fáj a lelkem, mikor a fájdalmakkal teli férjnek előírom a különböző brazil típusú terápiák otthoni végzését, - többek között az agyagpakolást-, s ott előttem megszólal a feleség: „majd csinálsz valamilyen fekhelyet a kazánházban, s ott beraklak.”

Igen, ez az ember is végig dolgozta életét a családjáért, s most, hogy beteg, kuksoljon egyedül a kazánházban, senki sem szól ott hozzá. Ma, amikor a nagy nejlon lepedőkkel mindent meg tudunk védeni, hogy ne legyen piszkos, - az „átérzés, a szeretet” hiánya miatt képesek vagyunk magára hagyni betegünket.

Szívünkbe van ültetve a szép szeretete, tehát tegyünk is érte, hogy egészséges, szép bőrünk, arányos testalkatunk, tiszta, nyílt tekintetünk legyen.

S ki a legszebb? Akinek az elvégzett jótéteménytől áthatva a boldogságtól sugárzik az arca. Tehát a valódi szépség bensőnkből tükröződik, árad kifelé.

Sok szeretettel: Feketéné Bokor Katalin