Törődnek-e egészségükkel Ausztráliában a magyarok?

Ismeretlen és érdekes gyümölcsöket, zöldségféléket kóstolt

A nagy kertkapu tárva-nyitva, hívogatja a látogatót. Az udvar belsejébe vezető, autónak kikövezett út között és szélén már zöldellnek az apró, tavaszi virágok, beljebb a kert szépen művelve öleli az elvetett magvakat. De sehol senki. Megnyitom a ház ajtaját, nyílik, az előszobában pedig üzenet: „Postára mentem, kérem, foglaljon helyet…”

Kisvártatva megérkezik a tulajdonos, Bokor Katalin, akinek a pusztaszabolcsi postai „út” nevetségesen kicsi kiruccanás az előző hónapok utazásaihoz képest. (Bokor Katalin természetgyógyászati tanácsadó, lapunk olvasói már korábban megismerhették, „Táplálékod legyen gyógyítód” című könyvének harmadik kiadása után. Ausztráliában tucatnyi előadáson ismertette meg Brazíliában tanult természetgyógyászati módszereit. Néhány hete érkezett haza a hosszú útról.)

Nyitott kapu, nyitott ajtó, nagy bizalom a mai világban…

Katalin csak mosolyog.

Tényleg velem van a jó Isten! Három hónapig távol voltam és itt a faluban több betörés is történt, de azén otthonom kimaradt ebből a „szórásból.”

Elörvendezünk kicsit ezen a szerencsén, de engem az érdekelne, milyennek látta az Ausztráliában élő magyarokat, a jólét látszik-e egészségükön, táplálkozási szokásaikon, mi érdekelte hallgatóságát a legjobban.

„Visszafelé” haladunk:

Érdekes volt számomra, hogy nem az ételek megválogatása, hanem elsősorban a fürdők és a pakolások iránt mutatkozott a legnagyobb érdeklődés. Egyébként rengeteg érdekes gyümölcs vásárolható, de csakúgy, mint itthon, a zöldség-gyümölcsfogyasztásban nem nagyon jeleskednek. A piacon bőségben láttam epret, citromot, mangót, ananászt, papayát, kókuszdiót, fügét, sárgadinnyét, a számunkra ismeretlenek között zsákát, pinnyét, de volt természetesen narancs és nektarin is. De akikkel találkoztam, kint élő magyarokkal, többségükben inkább „húsevők”, sőt húst hússal evők.

A tizenegy előadás mellett volt persze alkalom találkozásokra, részt vett a december 30. és január 8. között rendezett, az „Ausztráliában élő magyarok hagyományos, látványos találkozóján, amelyet a tízedik alkalommal tartottak Addelaidban.

Azt tapasztalta, hogy a kemény munkával elért jólétben is sok a kiábrándult, honvágytól gyötrődő magyar. Közülük úgy fogalmazott valaki, hogy amikor elmentek, az akkor honi viszonyokhoz képest álomvilágot találtak, de az álmaikat mégsem sikerült elérni

S ma már az ott született gyermekek miatt a visszaút is lehetetlen…

M. E.