Csontritkulás az idősödés gondja II.
Úton-útfélen találkozunk elkeseredett emberekkel, s inkább nőkkel, akik a csontritkulás betegségében szenvednek, vagy mondván, közeledik a meno-pausa időszaka, s már e betegségtől való félelemben töltik napjaikat. Vagy szaladgálnak különböző gyógyszerekért, tapaszokért, hogy abban a hiszemben élhessék későbbi napjaikat: amit tudtam, megtettem, hogy e betegséget elkerüljem.
A székesfehérvári kórházban kezeltek. Mindennel nagyon meg voltam elégedve, csak az fájt, hogy kérésemet - a gipszet vályúsan tegyék fel- nem teljesítették, s teljesen begipszelték. Mivel az eddig jónak tartott lábam - melyen 55 évig jártam - tört most el, s tudtam, hogy a többször operált bal lábam igen nehezen fog tartani, megvettem a könnyű maszekgipszet, amit mindenkinek ajánlani tudok. Nyolc nap után hazakerültem, de szomorú voltam, hogy magamat nem tudom természetgyógyászati módszerekkel kezelni, mivel rajta van a gipsz a lábamon, de reggel és este nejlonnal becsavartam és szorgosan csináltam a „skótzuhanyt”, ezzel is segítve a vérkeringést. Nem felejtettem el az orvos tanácsát, hogy a csonttörések közül a sarokcsont törése a legrosszabb, mert ott a leggyengébb a vérkeringés. A kórházban fogyasztottam napi 1 liter diótejet, s valakit mindig kértem, hogy öntsön a poharamba, míg én nem járhattam. Itthon nagyon bántott, hogy a várt agyagpakolást nem végezhettem, s mikor július végén jöttek hozzám a betegek (a baleset július 5-én volt) a szegediek és a gyulaiak elmesélték, hogy náluk milyenre csinálják a vályús gipszet. Kérésemre felvágták a gipszemet, 4 hétre a törés után. Most már nemcsak a skótzuhany és a diótej volt a kezelési mód, hanem jöttek a váltófürdők, s·a mindennapi hideg agyagpakolás.
Még az elmúlt év kora tavaszán kaptam felkérést az augusztus 21-22-én tartandó nemzetközi természetgyógyászati kongresszusra A mozgás betegségei címmel tartandó előadásra, s bár felhívtam a rendezőket, hogy a gipszelt lábam miatt lemondjam, de ők: ebbe nem egyeztek bele. Úgyis meg tudod tartani - volt a válasz, majd lesznek, akik felvisznek az emeletre. Ismét megkerestem az orvosomat. Legyen szíves megröntgenezni a lábamat, mert szeretnék járni rajta - ha mankóval is. Eléggé idegesen válaszolta, hogy bemehetek, ha akarok, s megnézheti, de semmi értelme nincs, mert sarokcsont törésekor 12 hét után szabad csak lábra állni, s ismételte, hogy semmi értelme. Megvizsgált. Az első szava találkozásunkkor azt volt: "hű, de jól mozog a lába!", majd megkaptam a papírt, s mentem a röntgenbe. Visszatértemkor előkerestette a baleseti filmet is - azt mondta: "nézze, itt volt keresztültörve a sarka, s most, a mai film szerint teljesen be van gyógyulva. Mondja, mit csinált?" Elmondtam, amiket csináltam, s azt is, hogy a baleset másnapjától naponta ittam a diótejet. - Huszonöt éve vagyok baleseti sebész – folytatta, de még ilyet nem láttam, hogy a sarokcsont 6 hét alatt így begyógyuljon. Nyugodtan járhat és ráléphet teljes testsúllyal, ez a törés begyógyult. Nagyon örültem és elmentem a kongresszusra, megtartottam az előadásomat, s azt is miért járok most két mankóval, s a levezető orvosnő- akit én addig nem ismertem- azt mondta:
"Katalin, ezt a balesetet erre a kongresszusra időzítette, én is orvos vagyok, de még én sem láttam ilyet, hogy valaki sarokcsonttöréssel 6 hét után járhasson. Itt lehet elgondolkozni, mi szükséges az emberi szervezetnek.
A helyes és egészséges táplálkozás alappillére a gabonaneműek, zöldségfélék, gyümölcsök, olajos magvak. Érdemes csökkenteni a sót, a tojás fogyasztását. Én például születésemtől fogva lakto-ovóvegetárius étrenden éltem. Most már 9 éve, hogy állati tejet nem fogyasztottam, több, mint egy éve, hogy semmiféle tejterméket és tojást nem fogyasztok. Teljesen áttértem a tiszta növényi vegetárius táplálkozásra, s jól érzem magam. 1998. július 5-ei balesetemkor a vérképem az orvos szerint kitűnő volt.
Bokor Katalin
természetgyógyász