Bemutatkozás
Könyveim
Árak és engedmények
Család-barát magazin
Gyógyultak történetei
Lelki táplálékok


Táplálékod legyen gyógyítód! Hit az egészségben

Csodabogár - gondoltam, ahogy a könyvét olvasgattam. Geo terápiáról, vízkúráról, vegetáriánus étrendről írt. Idegenkedve pergettem végig a félórás hideg fürdőről és a szójaételekről szóló fejezeteket, s megborzongtam, akikor, amikor a hideg iszappakolás előnyeit ecsetelte. Mégis mindez hihetőbbé, elfogadhatóbbá vált, amikor kiderült, hogy Bokor Katalin saját bőrén tapasztalta a fent említett terápiák áldásosságát, és tanúja volt ezek által mások gyógyulásának is.

 

Pusztaszabolcsi nyugdíjas, de még fiatalos nő. Kisgyermekkorától kezdve a csont­tbc-je szövődményeivel küszködött. Számtalanszor megoperálták, gyógyszerek kilóit szedte be, ám az áhított javulás nem következett be, míg...

 

S itt kezdődik különös története. 1986-ban egy brazíliai természetgyógyászati klinikán kezelték 18 hónapig. Nemcsak az egészsége javult annyira, hogy most már tabletták nélkül élhet, hanem hívője és hirdetője is lett a természetgyógyászatnak.

Személyes élményeit, a klinika terápiáit örökítette meg Táplálékod legyen gyógyítód! című könyvében.

 

- Csak azok érthetik meg a betegeket, akik maguk is azok voltak- állítja. - Bőven kijutott nekem a bajukból, így kötelességemnek tartom, hogy sorsom jobbra fordulásával másoknak is segítséget nyújtsak.

A házában faltól-falig roskadozna, a polcok a könyvektől. Orvosi szakirodalom, életmóddal foglalkozó kiadványok, vallásos tár­gyú könyvek. A falakon bibliai idézetek.

Reform adventista vagyok. Családi örökségem a val1ás, a hit. E szerint élek, bár nem volt mindig könnyű. A felekezetünk tagja; nem dolgoznak szombaton és vegetáriánusok is vagyunk.

 

Valószínű, hogy erős hite segíthette elviselni, végigcsinálni a betegségével járó tortúrákat. Ám bizonyos, hogy mély emberszeretete is innen fakad. Nincs családja, rokonai távol laknak, ám barátokban, ismerősökben még sincs hiánya.

 

- Nagyon sok emberrel barátkoztam össze a kórházakban. Ott fontosabbak, elengedhetetlenek a mély emberi kapcsolatok. Azóta pedig, mióta a könyvem megjelent, leveleket kapok, előadásokra hívnak. Néha kéretlenül, hívatlanul is elmegyek a rászorulókhoz. Hiszem, hogy mindenkinek kell ideje lenni arra, hogy segítsen a szenvedőkön; ha mással nem is, legalább né­hány jó szóval, emberséggel: Soha nem voltam hát egyedül.

 

Megvendégel. A poharakba szójatejet tölt, a tányérokba sütőtökpite és szójakrém 'kerül. Kissé félve kóstolóm meg az ételeket. Meglepődöm - ízletesek. Az éléskamrájában rendre sorakoznak a befőttjei: cukrot nem használ, mézzel ízesít. A szalicil az üvegek tetején a két réteg celofán között van. Cserépedényből szedi ki s maga savanyította káposztát, sárgarépát. Az üvegekben a tartósítószer nélküli gyümölcslevek vannak.

 

Idézet a könyvéből; "Nyugodtan elmondhatjuk, hogy az emberiség betegségeinek 70 százalékát a tévesen elfogyasztott élelmiszerek okozzák… Szolgáljunk fel egészséges és tápláló ételeket, azaz gyümölcsöket, gabonaféléket és főzelékeket egyszerűen, ízlésesen elkészítve."

 

Naponta többször vesz hideg fürdőt, elsősorban nyers ételeket eszik, tornázik. Szigorú rend szerint él, mégis állítása szerint, többet jelent mindez, mint a gyógyszeres kúra: nem kell attól tartania, hogy a gyógyszerek csak „leblokkolják" vagy más szervre helyezik át" a betegségeket. Saját tapasztalata támasztja alá mindezt, agyérszűkületet kapott a gyógyszeres kezelés mellékhatásaként.

 

- Iszappakolás, vízfürdők, gyógynövények, napfény, helyes étkezés, gyógytorna, masszírozás, együtt – sorolja, az egészséges élet alapjait. - Ezeket írtam le a könyvemben, és ezek szerint élek magam is.

Csak bólintani tudok rá. Valóban így kellene élnünk. És nem érzem azt a dühödt elkeseredettséget, amit az egészséges életre nevelő, propaganda szokott kiváltani belőlem. Igen, indulatos vagyok, mert hiába papolnak a helyes életvezetésről, amikor ólommal teli a tüdőnk a kipufogógáztól, rákot termel a testünkben a radioaktív-sugárzás, szívrohamot és idegbetegséget ígér ez a tudathasadásos világ...

Csak bólogatok, persze, így kellene élnünk. Ám most nem érzem a dühöt, inkább valami csodálatot, a hitét csodálom. A hitét abban, hogy rajtunk is múlik az egészségünk és azt sajnálom, hogy ezt legtöbben már elvesztettük.

Fekete Györgyi