Bemutatkozás
Könyveim
Árak és engedmények
Család-barát magazin
Gyógyultak történetei
Lelki táplálékok


Befőzés cukor és tartósítószer nélkül Hogyan tegyünk el gyümölcsöt télire?

 

 

Itt a nyár, itt a befőzések ideje. A lelkiismeretes anyuka; aki szeretne a családja elé mindig egészséges táplálékot tenni, mégis igen nagy gondban van. Drága a gyümölcs, a zöldség, a cukor - télen drágák a konzervek -, de családja, gyermekei egészsége neki még drágább. Mit, hogyan tegyen el, tartósítson a hidegebb napokra, hogy minden káros mellékhatást kiküszöbölve az családja, gyermekei egészségére váljon?

Ősidők óta gyümölcseinket cukorral tették el dédanyáink, nagymamáink, kedves szüleink. Akinek vastagabb volt a pénztárcája, az igyekezett betartani a "nagykönyvben előírt" cukoradagot.

E. G. White "Étrend és táplálkozás" c. könyvében a cukorral kapcsolatban ezt olvashatjuk: "A cukor túlterhelést okoz szervezetünkben. Izgatja az emésztőszerveket, s megtámadja az agyat. A mi élő gépezetünk munkáját nagyon megnehezíti, zavarván aktív munkáját, s elsősorban az agyat:' A cukor helyett sokkal jobb és egészségesebb édesítőszer a méz. A mézben B1-vitamin, tiamin, B2-riboflavin, C-vitamin ( aszkorbinsav), pantotensav, piridoxin és nikotinsav van. A vitaminoknál is fontosabbak a mézben az ásványi sók: a kálium, a nátrium, a mész, a magnézium, a vas, a réz, a klór, a mangán, a kén és a szilícium ...

 

Savanyúságaink eltevésének kedvelt tartósítószere az ecet.

Édesanyám hét gyermeket felnevelt anélkül, hogy a konyhában ecetet használt volna. S hogy miért káros az ecet? Elpusztítja a vörösvértesteket, vérszegénységet idéz elő. Ha sápadt gyermeket látunk, gondoljunk arra, hogy anyukája sok ecetes ételt adott neki - mondja dr. Vandera Modern természetgyógyászat c. könyvében - ne éljünk vele!

Tehát, kedves Olvasóim, a közelmúltban megjelent Befőzés - cukor nélkül? c. kiskönyvemből ez a két "ellenség", a cukor és az ecet teljes mértékben "hiányzik". Tudom, hogy eleinte igen szokatlan minden - még a tea is - cukor helyett mézzel édesítve, ugyanúgy a befőtteinknek is "más" ízét érezzük mézzel, de kedves anyukák, ha nyugodt gyermekeket szeretnének nevelni, érdemes az izgató cukor helyett a "legjobb idegnyugtató" mézet használni, s fokozatosan a családot jó példamutatással átnevelni!

A gyümölcscentrifugára, turmixgépre nagyobb szükség van konyhánkban, mint mondjuk a mosógépre, mivel az utóbbival csak a külső ruháinkat tisztítjuk, de ezekkel a gépekkel a "belső szennyet" tudjuk távol tartani szervezetünktől. Ugyanis a betegség: "belső szenny", s a szennyek kitisztítására vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag "folyadékra", tisztítószerre van szükségünk.

De nemcsak a "tisztítókúrák" ideje alatt jó tiszta, cukor- és tartósítószer mentes, engedélyezett festék nélküli rostos levet fogyasztanunk, hanem - mivel telve vannak vitaminokkal és ásványi anyagokkal - mindig ezt ajánlatos - tálaláskor mézzel édesítve - fogyasztanunk.

PUHA GYÜMÖLCSÖKBŐL KÉSZÜLT IVÓLEVEK

A turmixgéppel (1. ábra) a puha gyümölcsöket - földieper, málna, ribizli, szeder, (fán termő)- eper stb. - töröm össze.

A gépbe annyit teszek, hogy a vonal alatt legalább 2 ujjnyi szabadon maradjon. Kevés - felfőzött és lehűtött - vizet öntök hozzá, hogy a gép a gyümölcsöket forgatni tudja. Kb. 2-3 perc szükséges, hogy jól szét tudja zúzni a gyümölcsöt.

Nagy teaszűrőbe vagy szitába öntve átszűröm, s így igen tiszta, magjaitól mentes rostos levet kapok. Ha több kiló gyümölcsöt dolgoztam fel, a fennmaradt sűrű masszát nem dobom el, hanem vagy többszöri "átmosás" után még a rostos léhez öntöm, vagy más módon használom fel (pl. lekvárhoz).

Az átszűrt rostos levet megfelelő nagyságú fazékban a forrástól számítva 1 percig főzöm. Az előre elkészített, jól kimosott, többször átöblített üvegeimet az asztalon felsorakoztatva, tölcséren beleöntve 1-1 ujjnyi forró rostos levet, végzem az "előre felmelegítést". Aztán teletöltöm az üvegeket a rostos lével.

Celofánjaimat előre megfelelő méretre felvágom, egyik tányérba előkészítem azokat, másik tányérba tojásfehérjét vagy vizet öntök. A celofánt vigyázva belemártom, hogy csak az egyik fele legyen megnedvesítve, így a száraz felét felül hagyva teszem rá a forró üvegre, jól "rácsavarva" . Ekkor egy késhegynyi nátriumbenzoáttal megszórom a tetejét, s most a második celofánt mártom be, újból vigyázva, hogy egyik fele szárazon maradjon,:s ezt most a száraz felével téve az üvegre, erős gumival lekötöm. Tehát a nátriumbenzoát a két celofán között van, a rostos lével nem találkozik! A vizes celofánt körülvágom, s ekkor a forró üvegeket előre elkészített ruhákkal bélelt kosárba, "száraz dunsztba" teszem, s jól betakarom. Kihűlés után az éléskamrámban a helyére teszem az üvegeket.

KEMÉNYEBB GYÜMÖLCSÖKBŐL KÉSZÍTETT IVÓLEVEK

A keményebb gyümölcsöket gyümölcscentrifugával (2. ábra) zúzatom szét, ehhez a turmixgép már túl gyenge.

A meggyet, cseresznyét, almát, körtét, barackot, szilvát stb. jól megmosva, lecsurgatva, kimagozva, a nagyobb gyümölcsöket a centrifuga nyílásához mérten feldarabolva, kicentrifugálom. A kifolyónyílás alá tett edényből nagyobb fazékba gyűjtöm, s ugyancsak forrástól számított 1 perc után (tűzhelyemet takarékra állítva) kezdem az előre felsorakoztatott üvegekbe önteni a gyümölcslevet. A fentiek szerint, száraz celofánok közé tett nátriumbenzoáttal tartósítom, így rakom a jó meleg ruhák közé, a "száraz dunsztba", s végül az éléskamrába.

 

KOMPÓTNAK ELTETT GYÜMÖLCSÖK

Hasonlóan, igen egyszerű befőzési móddal készítem a gyümölcskompótokat: 6 literes fazekamat félig öntöm vízzel, 30 dkg mézet, s annyi gyümölcsöt teszek bele, hogy a víz színéig érjen (3. ábra).

A gyümölcsök keménységétől függően kavargatom, figyelem a felforralástól kezdve, s mikor éppen hogy puhulni kezd, a lángot takarékra állítom, s ekkor kezdem az előre elkészített üvegekbe rakni, a fentiekhez hasonlóan nátriumbenzoáttal tartósítva, lekötöm, utána száraz dunsztba, majd kihűléskor az éléskamrámba teszem.

Ha több kiló gyümölcsöt teszek el egymás után - természetesen mindig il vizet és a mézet is pótolom, s így teszem a második, harmadik adag gyümölcsöt is a fazekamba.

Nagyon hasznos konyhaeszköz a paradicsomdaráló, amit kb. 10-12 éve vettem magamnak. Azóta a paradicsomot még nyersen ledarálom, 1-2 percnyi forrás után az üvegekbe öntöm, s dupla celofánnal - minden tartósítószer nélkül - lekötöm, s a száraz dunsztba rakom. Soha nem romlott még el egy üveggel sem. Akinek nem elég hűvös az éléskamrája, helyezhet a dupla celofán közé nátriumbenzoátot.

 

Kérem, tessenek elgondolkozni, hogy a passzírozáshoz előre "szétfőzött" paradicsom, amit még passzírozás után újból jól megfőztek, s csak ezután öntötték az üvegbe, a hosszú főzés következtében mennyi értékes anyagot veszített! Télen úgy fogyasztom a fenti módon eltett paradicsomomat, mintha nyers paradicsomlevet innék.

E finomságok elkészítési módján is változtattam. Igyekszem gyümölcseimet még nyersen kézzel, darálón, vagy turmixgépen jól összezúzni, így kevesebb ideig, kell főznöm, s ennél fogva több ásványi anyag marad meg bennük.

A barackokat érdemes forró vízbe dobni, s pár perc után szúrókanállal kiszedve, héjától könnyen megtisztíthatjuk. Főzéskor, mielőtt elfogadható sűrűségű lesz, kevés mézet teszek bele, s állandó keveréssel vigyázok, hogy ne égjen lábasom aljára. Ugyancsak forrón üvegekbe teszem, s a két celofán közé tett tartósítószerrel lekötés után száraz dunsztba helyezem.

 

GYÜMÖLCSÖK ASZALÁSA

Gyermekkorom kedvelt téli csemegéje volt családunkban az aszalt gyümölcs. Ma is hiszem, hogy a nyári eltevések legegészségesebb módja: az aszalás! Árnyékban, szellős helyen, aszalókosáron, vagy "piramison" (4. ábra) aszalt gyümölcseinkben sokkal több az ásványi anyag, vitamin, mint bármely módon tartósítottakban.

Vigyázzunk, hogy bogarak ne járják, harmat és eső elől tegyük védett helyre!

 

Ha megaszalódott, papírból vagy vékony ruhából készült zacskókban tároljuk, hogy levegőzhessen, s ne molyosodjon meg.

 

SAVANYÚSÁGOK KÉSZÍTÉSE

Ha kevés hely maradt a savanyúságok eltevésére, akkor üvegedényeket, s cseréphordót használok - 10-15 litereseket, de lehet kapni 30-50 litereseket is. Bár drága, de ha vigyázunk rá, csak egyszer kell megvennünk, s nagyon finom benne a káposzta és a brassói savanyúság is. Nem kell "mosogatni" a káposzta tetejét, s nyomókőről sem kell gondoskodni.

Szeretném újból kihangsúlyozni, hogy az ecet igen ártalmas tartósító!

Minden savanyúságomat a "Befőzés - cukor nélkül?" című könyvemben leírt recept szerint teszem el. Egy liter vízhez 1 csapott kávéskanál sóval öntöm fel a telerakott üvegeket. Vannak esetek, mikor citromsavat is használok, de ez igen ritka.

Legkedveltebb savanyúságom a savanyú káposzta és a "brassói savanyúság", amit kb. 20 éve csinálok. Ezek fogyasztásával szervezetünket elláthatjuk a szükséges C-vitaminnal.

Kívánom, kedves anyukák, nagymamák, kedves apukák, hogy jókedvvel, szeretettel végezzék a befőzés komoly munkáját, hiszen a virág is szebben nyílik, ha szeretettel locsolják, s ha eljön az ősz, a komoly tél, fogyasszák egészséggel családjukkal együtt a tartósítószer mentes, cukor és ecet nélküli - és nem utolsósorban - "engedélyezett festék nélküli" rostos leveket, kompótokat, savanyúságokat, s a finom aszalt gyümölcsöket!

 Bokor Katalin