Május az ünnepek hava

Ami engem igen foglalkoztat az első vasárnapi Anyák napja, majd az Utolsó vasárnapi Gyermek nap. Mindkettő igen fontos, hiszen e két nap megünneplése is mutatja, hogy hogyan élnek a családok, s ahogyan élnek olyan a mi társadalmunk.

Sok Anyától azt a panaszt hallom: az Anyák nincsenek eléggé megbecsülve, az Anyaság nem kapja meg azt a tiszteletet, amit megérdemelne. Sokszor ilyenkor úgy érzem, hogy maguk az ANYÁK nem becsülik, nem értékelik eléggé saját HIVAT ÁSUKAT, s ezért önmagukban kellene először is ezt helyretenni.

Eszembe jut sok esküvőn elhangzott vers egy kicsi részlete:

"Anyának lenni szent és nagy kiváltság,

rajta keresztül szépül a világ.

Áldozza fel örömét, kényelmét,

Hogy keblére szorítsa gyermekét.

Nékünk is ruhát jó anyánk foltozott,

lázas éjjeleken aggódva gondozott,

Mérte a lázunk, csókolta lágy hajunk,

s hangtalanul sírt, hogy meg ne halljuk.

Az életben vannak ilyen hősök,

legyen ez a célod mindenek fölött ... "

Kérem, önmagukban értékeljék azt a nagy kiváltságot, hogy ANYÁK. Szeretettel végzett munkához sokkal kevesebb erő kell, mint amit csak kötelességből végzünk. Tehát magunknak lesz könnyebb, ha így végezzük házi munkánkat, és nem "kötelességként" fogunk hozzá. A szeretettel főzött ételnek sokkal jobb az íze, s a család is boldogan fogja elfogyasztani...

Mindannyian visszük magunkkal a szüleinktől látott példát, a hatások mély benyomásként élnek bennünk. Sajnos a rossz példáktól igen nehezen tudunk elszakadni. Mikor fiatal házasok panaszkodnak egymásra, mindig próbálom türelemre inteni őket, s megkérni, hogy nézd meg otthonról mit hozott magával "lelkileg", mást nem várhatsz Tőle. Inkább segítsd felnyitni a szemét, hogy milyen rossz szokásoktól kellene megszabadulnia. Sokszor meghatódva hallgatom velem azonos korú nőt, vagy férfit, amint beszél gyermekkoráról, lelki sérelmeiről, amit évtizedekig önmagában hordott, s a beszélgetés alatt végre megszabadulhatott e terhektől. ami fizikai betegségeik kialakulásának is egyik elősegítője volt.

Még sok évvel ezelőtt fordítottam le portugál nyelvről az alábbi verset..

GYERMEKI ÜZENET

Mondod, hogy én vagyok a Jövő,

ne hagyja a jelenben magamra.

Mondod, hogy én vagyok a remény,

a béke, ne okozz békétlenséget nékem.

Ne kívánságod szerint ünnepnapokon szeress,

állandó szeretettel nevelj.

Nem arra vágyam, hogy játékszered legyek,

példás szavakat, életet kérek Tőled. (. . .)

Kívánom, hogy ne csak Anyák napján értékeljük az Anyákat, s ne csak Gyermeknapon akarjunk örömöt adni gyermekeinknek sok fizikai dolog megvásárlásával, hanem a szeretet, a lelki erő megmutatásában nap, mint nap gondoskodjunk róluk.

Bokor Katalin