Anyák napjára

Valamikor fiatalabb koromban talán minden esküvőn szavaltam egy-egy szép verset, az alkalomhoz illően.

Egy részlet: "Anyának lenni szent és nagy kiváltság,

rajta keresztül épül a világ.

Ő áldozza fel örömét, kényelmét,

hogy keblére szorítsa gyermekét.

Nékünk is ruhát jó anyánk foltozott,

lázas éjjeleken, aggódva gondozott,

Mérte a lázunk, csókolta lágy hajunk,

s hangtalanul sírt, hogy meg ne halljuk.

Az életben vannak ilyen hősök,

legyen ez a célod mindenekfölött .. "

Hősök lehetnek az anyák? Igen! Szememben az "igazi Anyák" ma is hősök. Kiknek minden gondolatuk, hogy családjukért, férjükért és gyermekeikért mindent megtegyenek, szeretettel a szíven és nem zúgolódva, morogva, "kötelességérzetből."

Legfiatalabb bátyám tizenéves korában mondogatta mindig a kis unokatestvéreknek, kiket mindig a nyakában cipelt: Anya csak egy van. Igen! Csak egy.

Az igazi Édesanyára mindig szükség van az élet minden pillanatában. Jómagam, aki már lassan harmincnégy éve nem mondhatja senkinek, hogy "Édesanyám" - nagyon megtapasztaltam az elmúlt évben.

Az esküvőm előtt néha úgy jöttem-mentem, mint - szokás mondani - a "sózott egér", úgy beszélgettem volna az Édesanyámmal, s olyan nagyon szívfájdítóan hiányzott, hogy azt leírni lehetetlen.

Mikor a főorvos a telefonba (a gyulai kórházból) azt mondta, nem biztos, hogy él mire beérek, elmentem a körzeti orvosomhoz, - kit betegségem miatt jól ismertem - s megkértem, hogy vállalja el, itthon is lecsapolja a tüdejéről a vizet, hazahozhassam, az Ő megszokott helyén és gyermekei között halhasson meg.

A Főorvos Úr asztalát verve kiabálta nekem, hogy boncolni" akarja, majd, hogy hazáig - 40 km - az ölemben fog meghalni, de az orvosom levelére nem tudott mit tenni. s kiadta. s otthon a gyermekei között pihent meg.

Nyugodtan gondolok vissza és nagy szeretettel rá, de az őszinteség az, hogy mindig és ma is nagyon hiányzik.

Olvassuk el figyelmesen e két szép verset:

Gyermeki üzenet

"Mondod, hogy én vagyok a jövő, ne hagyj a jelenben magamra.

Mondod, hogy én vagyok a remény, a béke, ne csinálj békétlenséget nékem.

Ne kívánságod szerint ünnepnapokon szeress, állandó szeretettel nevelj.

Nem arra vágyom, hogy játékszered legyek, példás szavakat, életet kérek tőled,

Munkára, jóságra, kedvességre, becsületességre nevelj,

Lábamat az igazság útjára vezesd. Formáld, irányítsd éltemet, akkor is,

ha szenvedést, szívfájdalmat okoz nékem.

KÉRLEK NEVEZ ENGEM ÚGY MA, HOGY HOLNAP MIATTAM NE KELLJEN SÍRNOD.

(Portugálból ford. Bokor Katalin)

Akinek anyja van

"Oh gyermekek, akinek anyja van

Vígan dalolhat, élhet boldogan.

Áldva ejtse ki mindig a nevét,

És csókolja meg áldott jó kezét.

Ha felzokogsz szomorú éjjelen,

Ő rád hajol: miért sírsz gyermekem?

Könnyezik, ha könnyes a szemed,

és ha öröm ér Ő is örül veled.

De az árvára vajon ki vigyáz?

Ha téli estén üres lesz a ház,

és ha beteg, kis ágyánál ki van?

Ki kérdi tőle: Hol fáj kisfiam?

Kitől kérdezze, ha itt a tél Édesanyám,

ma mért nincs kenyér?

Ki marad velem itthon délután?

Ki varrja be, ha rongyos a ruhám?

Az árva vajon kinek kesereg?

Ma bántottak rossz utcagyerekek,

Bármit kérdez rá senki se felel.

Jaj Istenem: Anyám miért vitted el?

Oh gyermekek, akinek anyja van,

Mindig dalolhat, élhet boldogan,

Áldva ejtse ki mindig a nevét,

És csókolja meg áldott jó kezét."

Feketéné Bokor Katalin