AZ ÉV UTOLSÓ HÓNAPJÁNAK MELEGSÉGE

Szinte minden gyermek, de sok felnőtt is reménykedő szívvel várja a decemberi hónapot. Már tizenegy hónap a hátunk mögött van, az év utolsó hónapja van már csak hátra, - amit a szeretet hónapjának is lehetne nevezni.

Úgy írom: lehetne!, s nem azt, hogy lehet.

Bölcs Salamon írásában a Példabeszédek könyve 11,25. verséből ezt a tanítást kapjuk: "A mással jól tevő ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül." János apostol az1.. levele 3, 18. versében így ír:

 

"Fiacskáim, ne szóval szeressünk, sem nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal."

Az év utolsó nagy ünnepein, összejönnek a családok - ahol összejönnek, - egymást túl- licitálva nyújtják át ajándékaikat (van, amit a Bankok figyelmeztetése ellenére hitelből vásároltak!!!) - természetesen ez nem illusztrálja a szívünkben élő szeretet mélységét.

A hétköznapi, szívből való szeretet, melyeket tetteink, s nem üres szavaink fejeznek ki, ez fog igazi boldogságot, belső melegséget, jó érzést adni, - annak - aki ezt egész évben gyakorolta, az év utolsó hónapjában.

Gyermekkoromban többször elmondtam egy verset: melynek a címe: Jézus az én példaképem. Egyik versszakasz így hangzik: Legyek sebeket kötöző, fáradt lelkeket öntöző, ősztől-télig, tavasztól nyárig, Ilyen lehessek mindhalálig.

 

Nekem mindenben Ö a példaképem, s drága Szüleim, kik már régen megpihentek. Nagyon jól emlékszem 1968 tavaszára, mikor a bal csípőmet operálták a kakasszéki Szanatóriumban, ahol tíz hetet kellett bent feküdnöm. E télen gyakran meglátogattam egy igen beteg nálam idősebb hölgyet.

A kórházi létem alatt üzent, hogy nagyon vár. Édesanyám, mikor jött meglátogatni, ezt mondta:

"Üzent Neked a Julika, hogy vár, s gondoltam elmegyek én, ne várjon hiába. Egy jó kilométerre lakott tőlünk az asszonyka. Tudod - folytatta Édesanyám, hétszer elestem az úton, de akkor is elmentem, mert tudtam, hogy vár téged .. " Én ilyen példák között nőttem fel.

Kedves Olvasóm! Nem óhajtok egyáltalán senkinek példaképe lenni, hiszen egy gyenge, sokat szenvedett idős asszony vagyok - de szeretném egy pár levéllel, képpel bemutatni, hogy mi okoz nekem örömöt, igazi melegséget az év végén.

Sok jó példát hoztam fel, a rosszakból, amikből sajnos talán még több van, csak egyet: Egy SM-ben szenvedő feleségét tolókocsiban tolta be a férje az irodámba. Éreztem: ez az asszony mindent megtenne azért, hogy meggyógyuljon. Van egy videóm a Hospital Naturistából, ahova egy tolókocsiban ülő SM-est tolnak be megérkezésekor, mutatják a kezeléseket, amelyeket végeztek vele, s a hölgy fél év múlva, kis bőröndjével futva kifelé távozik a kórházból. Mikor ezt közösen végig néztük, az asszonykának ragyogott az arca az örömtől, s a reménytől, hogy Ö is meggyógyulhat. Majd papíron átadva kezelési tanácsaimat, a férj kifelé fordította a tolókocsit, hogy mennek el, s úgy visszanézve rám, hangosan mondta: "Katalin, mi ezt nem csináljuk, nekem erre nincs időm." Nem tudom leírni, hogy milyen rettenetesen éreztem magam, le kellett üljek, majdnem sírtam arra a gondolatra: Hogy érezheti most magát ez az asszony, aki az előbb majdnem repdesett az örömtől???? Hogy érezte magát majd karácsonykor, mikor kapott ajándékot, s ez a jelenet eszébe jutott.

Vajon milyen melegséget ad az a valaki, aki egész évben alig- alig tud valamit szeretteiről, de Karácsonyra kirukkol valami nagy ajándékkal (lehet, hogy OTP hitelből!), s úgy gondolja minden rendben van. Az, aki ezt az ajándékot kapja, nem-e azt gondolja: Letudtak egy kötelességet, s ezért igazán nem is tud neki örülni, hiszen tudja, hogy hosszú hónapokig ezektől a szeretteitől még egy telefonhívást sem várhat. Úgy tanítom: Üres szavak mit sem nyomnak a mérlegen!!! Mi üthet át a két világ között... A hétköznapi szeretet!! Január elsejétől-december 31-ig. Minden nap. Ez az igazi szeretet, a többi csak álca. Az ilyen ember nyugodtan visz egy kis figyelmességét kifejezve, apró ajándékot Karácsonykor, mert júliusban is volt gondja e személyre. Nyugodtan elmegyek egy temetésre, mert az illetőt a betegágyán is meglátogattam, s akkor ezt Ö is tudta. Ugye értik, hogy mi adhat igazi melegséget az év utolsó hónapjának? Az év minden napját szeretettel, figyelmességgel éltük le szeretteinkkel, barátainkkal stb. szemben. A szeretet nem üres szó, a szeretet tett, cselekedet. Ezt a szeretetet tapasztalhatjuk meg a mi hatalmas Teremtőnktől is: Aki az év minden napján felhozta napját ránk, mindenkire, s fenntartott minket.

"Hetekig fel sem veszi a telefont, meg sem kérdezi, hogy vagyok, vagytok? Mi van veletek? Eszébe sem jutott nekik, hogy születésnapom van?

Tényleg, lassan már "szóval" sem tudjuk szeretni egymást? Tényleg ennyire "rohanó világban" élünk? (A gépesített háztartások, autók mellett???) De én inkább azt mondom: ENNYIRE KIHÜLT VILÁGBAN ÉLÜNK? Rögtön felmerül a kérdés, amit a középkorúaktól, idősektől szeretnék megkérdezni: A szeretet mindennapi "gyakorlásával" milyen példát mutatunk a fiataloknak ??? Természetesen majd csak azt is várhatjuk, igaz?

LEGYEN Ö TOVÁBBRA IS A MI PÉLDAKÉPÜNK, MINDENKI PÉLDAKÉPE, S TÖRÖDJÜNK EGYMÁSSAL AZ ÉV MINDEN NAPJÁN, NE CSAK december 23-tói az év végéig, s ne csak szavakkal, hanem szeretettel, tettel, idővel.

 

Ezt kívánom minden kedves olvasómnak:

Feketéné Bokor Katalin

 

 

Örüljenek velem a következő fiatal pár láttán. Ez a fiatalember, az első "általam javasolt természetes kezelések után született "természetgyógyászati unokám", most szeptemberben volt 20 éves!! Már van kis barátnője! Azért azt itt le kell írni, hogy az Anyukájának 17 éves korától 20 éves koráig egyáltalán nem volt mensese. Ekkor találkoztunk egy előadáson, majd vizsgálat után leírtam neki, hogy otthon milyen kezeléseket kell, végezzen. Tudomásom szerint Ö volt az, aki leghosszabb ideig - fél évig - végezte a terápiákat, s betartotta az étkezési tanácsokat, s lám, a jó Isten segítségével nem eredménytelenül. Már gimibe jár az öcsike is.

 

 

 

 

 

 

Kedves Olvasóim' A Mártikát most ősszel három éve hozta el az Édesapja. diagnózis: zöld hályog a szemen. Most tavasszal mondta az Apuka, hogy akkor kiakarták már venni a szemét, de Ö nem ment bele, s ezután jöttek el hozzám. Olvassák a legutóbbi leveleket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 januárban Szisztémás juvenilis arthritist állapítottak meg orvosaik. Februárban hozták el hozzám, júliusban ezt a levelet kaptam a boldog Anyukától:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Feketéné Bokor Katalin